Májusban költöztem Tokióba két bőrönddel. Sikerült eligazodnom a tokiói metróban, és felvittem a csomagjaimat a közös házamba. Reggel 9-kor kellett volna találkoznom a menedzserrel a beköltözés miatt. Kint vártam a lépcsőn, és elolvastam a könyvemet. Számtalan ember sétált ki és be az épületbe, de senki nem engedte meg, hogy az előcsarnokban várakozzam. kimerült voltam. Végül valaki, aki korábban elment kocogni, visszajött, és átadott egy kulacsot, miközben elkezdte öntözni a kertet. Ez volt a kiindulópont abból a kedvességből, amelyet néhányan tapasztaltam ebben a házban. 

 

A továbbiakban találkoznék Cito Wheelingtonnal, aki heti főzőklubvacsorákat szervezett. Recepteket talált ki, a tagok segítettek beszerezni a hozzávalókat, majd mindenkit ő irányított, hogyan kell elkészíteni. Olyan nagyszerű ember. Nagyon meleg és vendégszerető, és nagyon hűséges a barátaihoz. 

 

A korona után szerettem volna még több receptet kipróbálni. Végül egy kis egyszobás lakásban laktam, de ez nem akadályozott meg abban, hogy szinte mindenre használjam az egy asztalomat.